A gyerekek számára a kerékpározás nemcsak szórakozás, hanem remek sport is, amely erősíti a szívet, serkenti a vérkeringést, és javítja a légzést. Ezen kívül segíti az egyensúlyérzék fejlődését, javítja a szem-kéz koordinációt.
Gyakran halljuk, hogy „olyan ez, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni.” Ám annak elsajátításával nincs mindig ilyen egyszerű dolgunk. Ha gyermekünket szeretnénk megtanítani kerékpározni, nincs fontosabb, mint a kitartás és az elszántság. Biztosan sokat fog próbálkozni, amíg végül önállóan képes rá. Legyünk türelmesek, és kezdjük apró lépésenként.
A futóbicikli/ tanulóbicikli egy remek kiindulási pont, hiszen ezen már gyakorolhatja az egyensúlyozást, ám mivel lábbal hajtja, sokkal kisebb a valószínűsége, hogy elesik.
A tanulókerék ("pótkerék") a következő lépés. Ezt egy normál kerékpár hátsó kerekéhez tudjuk rögzíteni. Mivel ez picit feljebb van a normál keréknél, így ösztönzi gyermekünket az egyensúlyozásra, miközben már gyakorolhatja a pedállal hajtást.
A seprűnyél nagyszüleink jól bevált módszere a tanításra, és a mai napig kiváló módja az oktatásnak - persze modernebb formában. A csomagtartóhoz rögzített tologatórúddal stabilan tudjuk tartani csemeténket, miközben lendületet is adhatunk neki. A kis bringás biztonságérzetét és magabiztosságát növeli, ha papa vagy mama egyensúlyban tartja a kerékpárt az első "két kerekes" méterek alatt. Eközben a szülő is biztosíthatja az apró hibák korrigálását, így gyorsabban tanulhatja meg a srác az önálló kerékpározást.
Kalandos út megtanulni biciklizni és minden odafigyelés ellenére, apróbb horzsolásokat nem lehet kiküszöbölni. Biztosan sokan emlékszünk, hogy egyszer közelebbről is megnéztük az aszfaltot mert azért „megesik, hogy az ember elesik”, egy- két bibi, rá színes sebtapasz, ami hamar vígaszt nyújt, és már mehet is tovább a gyakorlás.
